I. Kiskirályok kora:
III. András halála után 3 királyjelöltje is volt az országnak:
- a cseh Vencel
- a bajor Ottó
- Anjou Károly (már András idején az országban volt).
Míg azonban ők hárman eldöntötték, hogy ki legyen a király a "kiskirályok" uralkodtak.
Az ország a kiskirályok (másnéven tartományurak) között volt felosztva. A kiskirályok a királyi hatalomtól teljesen függetlenek voltak. Királyi jogokat gyakoroltak: bíráskodtak, pénzt verettek, adókat, vámokat szedtek be és saját hadsereget tartottak fenn.
Legfőbb tartományurak:
- Csák Máté: a Felvidék területe, északnyugati megyék, székhelye Trencsén vára;
- Aba Amadé: majd fiai: északkeleti országrész, központja Gönc;
- Borsa Kopasz: a Tiszántúl nagy része, központja Adorján;
- Kán László: Erdély területe, központja Déva;
- Kőszegi Henrik: Dunántúl
- Subic Pál: Horvátország.
Azonban ők sosem tudtak teljesen összefogni a királyjelöltek ellen, ezért 1308-ban Károly Róbertet koronázták Magyarország királyájává (Anjou - ház). Anjou-t {anzsu -nak ejtsd}.
1312-ben a Rozgonyi csatában legyőzte a kiskirályokat, kivéve Csák Mátét, őt haláláig nem tudta legyőzni.
II. Új nagybirtokos réteg:
Károly Róbert a legyőzött tartományurak méltóságait, birtokait, várait saját hívei körében osztotta szét. Új bárói családok jöttek létre. A király ezért kötelezte báróit, hogy háború esetén katonákkal vonuljanak a király seregébe, saját zászlajuk alatt, ezért hívjuk őket zászlósúrnak is (saját címere volt a zászlón). Ezt a fajta hadsereget hívjuk idegen szóval bandériumnak.
III. Gazdasági fellendülés:
Károly Róbert miután legyőzte a tartományurakat, nekilátott az ország gazdasági helyzetének rendbetételéhez.
Elsőként firenzei mintára, értékálló aranyforintot veretett.
Bányareformot hajtottak végre, amelynek célja, az volt, hogy megszaporodjanak a magyarországi bányák, hisz gazdag volt ércekben földünk. A király érdekeltté tette a földtulajdonosokat abban, hogy bányákat tárjanak fel. A kitermelt érc egyharmadát a birtokosoknak adta. Kiváltságokat a bányavárosoknak.
Új vámot vezetett be, amelynek neve harmincadvám. A kereskedők a külföldről hozott áru értékének egy részét vámként kellett befizetniük.
A jobbágyok ne csak a földesuraknak adózzanak, ezért bevezette a kapuadót. Ezt a házak telkei, pontosabban a kapuk után számolták ki. A kapuadót évente egyszer kellett befizetni.
IV. 1335. évi visegrádi királytalálkozó:
Árumegállító jog: az idegen kereskedő köteles volt a város által szabott áron a piacon kiteni áruját, ami legtöbbször nagyon alacsony volt.
1335-ben Károly Róbert királytalálkozóra hívta meg a cseh és a lengyel királyt Visegrádra. Ott megállapodtak abban, hogy kikerülik Bécset a kereskedelmi útvonalaik (Bécsnek árumegállító joga volt). A lengyel királlyal külön megállapodott abban, hogy ha a lengyel király fiúörökös nélkül halna meg, akkor Károly legidősebb fia, Lajos örökli a trónt.
Vázlat
I. Kiskirályok kora:
kiskirályok = tartományurak --->felosztották az országot (legfontosabbak: Csák Máté, Borsa Kopasz, Kán László, Kőszegi Henrik)
3 királyjelölt: a cseh Vencel, a bajor Ottó és az Anjou - házból származó Károly
1308. Károly Róbert megkoronázása --->I. Károly Róbert (1308-1342)
1312. Rozgonyi csata
II. Új nagybirtokos réteg:
Károly Róbert támogatóinak adta a visszahódított területeket, ezért a báróitól azt kérte, hogy háború esetén katonákkal vonuljanak fel a királyi seregbe (zászlósúr). Ezt a sereget idegen szóval bandériumnak hívjuk.
III. Gazdasági fellendülés:
- aranyforint
- bányareform - bányavárosok
- harmincadvám (tk. 93.o.)
- kapuadó
IV. 1335. évi visegrádi királytalálkozó:
városok árumegállító joga (tk. 94.o.)
- Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal
- lengyel királlyal megegyezés a lengyel trónörökösről