Az ország északi és nyugati része látszólag független volt, de Habsburg királyok irányították.
A Habsburgok országaiban megmaradtak a hagyományos rendi intézmények,de a hivatalok fokozott mértékben tudták érvényesíteni akaratukat.
Ferdinánd 1526-ban nem költözött az országba.Helyettesítését nem nádor látta el, hanem e célra megszervezte a helytartóságot. A helytartót és tanácsosait az uralkodó nevezte ki. Tagjainak száma:7-10. Székhelye: Pozsony.
A Magyar Kancellária Bécsben működött. Főkancellár az esztergomi érsek. A hivatal részt vett az igazságszolgáltatásban, a törvények írásba foglalásában.
A nyugati és északi országrészek biztonságát hat főkapitány, mintegy 100 végvár, 15-20 ezer végvári katona látta el. E véderő fenntartását a királyi Magyarország segítség nélkül nem lett volna képes ellátni. A hiányzó összeget a Német Birodalom rendjei, a cseh és osztrák tartományok és a pápák segítségéből fedezték.
Az uralkodói akaratot érvényesítő központi főhivatalok mellett tovább éltek a magyar rendiség érdekeit védő intézmények is. Az országgyűlés a törvénykezés mellett rendelkezett az adómegszavazás jogával, így a királyok kénytelenek voltak időnként összehívni. A rendi-nemesi akarat érvényesítésének legfontosabb színtere a nemesi vármegye volt.
A királyi Magyarországon a földesurak gazdálkodása lassan megváltozott. A majorság, amit a jobbágy ingyenmunkával, robottal művelt, a földesúr és családja ellátását szolgálta, és többnyire kicsiny kiterjedésű volt. A gabona ára nőtt, ezért a földesurak több búzát, rozsot és zabot akartak birtokolni. Megnövelték a majorságok területét. A jobbágyok legfontosabb és legterhesebb adója a robot lett.
A királyi Magyarország területén városok is voltak. Nem fejlődtek olyan gyorsan, mint a nyugat-európai városok. Iparunk megmaradt céhes iparnak, manufaktúrák nem jöttek létre.
